Szemünk előtt zajlik az oktatási rendszer teljes egészének átalakítása, a korszerű követelmények alapján történő átszervezése. Különös problémaérzékenységet igényel a reformok irányítóitól, hogy az újonnan kialakítandó oktatási rendszerben a kisebbségek érdekei is kellően megjelenjenek. Természetesen nem háríthatjuk át a felelősséget az „iskolacsináló”, túlnyomórészt szerb szakemberekre. Kötelességünk, hogy az oktatási rendszerrel szemben támasztott elvárásainkat magunk is megfogalmazzuk és képviseljük a megfelelő döntéshozói szinteken.

Mivel az utóbbi 3 évben a Palatábla projektummal kapcsolatban értékes tapasztalatokhoz jutottunk a számítógép oktatásban betöltött szerepét illetően, így ebben a cikkben csak ezt próbáljuk meg körüljárni, rávilágítva a nehézségekre és azokra az eredményekre, amelyek alapján a számítógéppel segített tanulás–tanítás további fejlődési útvonalai felvázolhatók.

Többször találkoztam azzal a véleménnyel – nem csak vajdasági, de erdélyi kollégák körében is –, hogy a korszerűsödési folyamatok szükségszerűen a kisebbségi közösségek (szellemi) térvesztéséhez vezetnek. Sokan az identitás megőrzésének a zálogát a klasszikus értelemben vett hagyományápolásban, a népművészet kincseinek feltárásában–megismerésében látják. Ez valóban fontos eleme a kisebbségi lét tudatos fölvállalásának, de a kisebbségi közösségnek nem csak a kultúrájának átörökítése az egyetlen feladata, hanem az adott kultúrában felnövekvők jövőjének biztosítása is, ez utóbbi pedig elképzelhetetlen az információszerzési, –tárolási, –feldolgozási technikák ismerete nélkül. A számítógép ehhez nyújt segítséget.

A világhálót használva mindannyian egy kis csöpp vagyunk a tengerben, mondhatni, mindannyian kisebbségben vagyunk, eltűnnek azok a kommunikációs és más bevett sémák, amelyek a kisebbségi lét során belénk ivódtak. Az egyforma mérce az internet használatának megfizetésénél is jelen van, hiszen egy Belgrádba küldött elektronikus levél ugyanannyiba kerül, mint egy Budapestre vagy a szomszéd faluba küldött levél.

Egy virtuálisan létrehozott fórum sokszor sokkal jobb döntést tud hozni, mint bármilyen hagyományos úton összehívható testület, nem beszélve arról, hogy a döntéshozás ideje is jelentősen lerövidíthető, amely egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Mindezek a körülmények arra kell hogy sarkalják a kisebbségi közösségek gondolkodóit, hogy a korszerű kommunikációs csatornák használatát támogassák, és a közösségben élő egyéneket képessé tegyék e csatornák használatára. Ezt nem téveszthetjük szem elől az iskolarendszerünk fejlődési irányának kijelölése közben.

Itt kell megemlítenem, hogy a Palatábla megszületése a Nyílt Társadalomért Alap újvidéki irodájának köszönhető, amelyhez később a magyarországi Határon Túli Magyarok Hivatala is csatlakozott. Szerencsére a Vajdasági Oktatási Titkárság is fölismerte a program jelentőségét és lehetőségeihez mérten támogatta is. Támogatóinknak köszönhetjük, hogy a Palatábla valamennyi programjában való részvétel ingyenes volt.

1. Alapfokú számítógép-kezelői tanfolyam magyar, történelem, rajz és zene szakos tanárok részére. Kb. 160 tanárt avattunk be a számítógép-használat rejtelmeibe Vajdaság 11 városában.
2. A számítógép szerepe a magyar és a történelem tanításában. Kb. 40 tanár vett részt a szabadkai továbbképzéseken, ahol magyarországi tanárok számoltak be saját tapasztalataikról, adtak ötleteket a számítógép konkrét alkalmazásához, mutattak diákok által készített digitális anyagokat.
3. Az első vajdasági magyar multimediális oktató CD elkészítése. Egy év erőfeszítésének gyümölcse érett be 2001 nyarán, amikor Pintér Molnár Edit szerkesztésével először bemutattuk a vajdasági irodalmat is felölelő irodalom CD-t. A CD anyagának egy része interneten is megtekinthető. Támogatóinknak köszönhetően a CD-ket ingyen adhattuk a magyar szakos tanárok kezébe.
4. A Palatábla kezdeményezésének köszönhetően a digitális pedagógiával kapcsolatos írások állandó helyet kaptak a vajdasági pedagógiai szakfolyóiratban, az Új Képben.
5. Internetes megjelenés. A www.palatabla.zenith.org.yu címen megtalálható honlapunk gazdag linkgyűjteményt, vitafórumot, aktuális híreket, pályázatokat tartalmaz. Itt lehet följelentkezni a vajdasági tanárok magyar nyelvű levelező listájára is.
6. Bemutatóórák és óralátogatások szervezése. 2001-ben sikerült néhány napos szegedi látogatást szerveznünk két helybeli gimnázium támogatásának köszönhetően. Itt multimediális órákat tekinthettünk meg.

Az iskolák informatikai fejlesztésével kapcsolatban két szélsőséges elképzelés él. Az egyik elképzelés szerint sokkal fontosabb a tudatformálás, az emberi erőforrás alkalmassá tétele a számítógéppel segített oktatásra, mert a nagy számban kiképzett tanárok előbb-utóbb kikövetelik környezetük műszaki fejlesztését. A másik elképzelés szerint az iskolákat egyszerűen el kell látni korszerű számítógépekkel, és ez ki fogja váltani a tanárok érdeklődését, ami hosszú távon a tanári szerep és a számítógépről alkotott kép változásához vezet. Az első elképzelés tarthatatlanságára éppen a Palatábla példája mutatott rá: a kiképzett tanár visszakerülve saját környezetébe visszatér korábbi módszereihez – legalábbis a rövid távú tapasztalatok ezt mutatják. A második elképzelés hiányosságaira a magyarországi Sulinettel kapcsolatos, nemrég napvilágot látott felmérés derített fényt: a Sulinet program keretében számítógéppel felszerelt iskolák 50%-a nem használja ki az informatikaterem nyújtotta lehetőségeket, van olyan iskola, ahol bezárva áll. (A Kossuth Rádió Infokrónika című műsorában hangzott el 2002. szeptember 6-án.) Ezek szerint az egyoldalú eszközfejlesztés sem vezet a célhoz, hanem a kétféle megközelítés egyidejű alkalmazására van szükség.

A számítógép alkalmazása a tantárgyi tanításban nagyon összehangolt csapatmunkát követel meg: egy 45 perces tanóra előkészítése 2-3 órát is igénybe vehet, ezért szükségessé válik a digitális oktatóanyagok egymás közötti cseréje; az iskolának külön számítástechnikai szakembert kell alkalmaznia a más tantárgyakat tanító tanárok kiszolgálására; a sokszor amúgy is túlterhelt számítógép-teremben helyet kell biztosítani más tantárgyakat tanító tanárok óráinak. A felsorolt problémákkal magyarázható, hogy jelenleg csak magányos Don Quijotték találhatók egyes iskolákban. Feladatunk, hogy segítsük őket, ne elszigetelve vívják mindennapi küzdelmeiket a korszerűsítés érdekében.

A Palatábla pozitívumai között kell megemlítenem az elkészült oktató CD-t, amely a maga erényeivel és hibáival véleményformálásra késztette a tanárokat. Nagyon sok kérdés, ötlet, javaslat érkezett be hozzánk. Nagy eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt még nem is ismertük ezt a segédeszközt.

A Palatábla különböző tevékenységei során többször olyan helyzetbe hozta a tanárokat, amely új energiákat mozgósított bennük.

A Palatábla projektum tanfolyamainak során kialakult egy csoport, amelynek tagjai már az alapképzést meghaladó, egy magasabb szintű képzésben vesznek részt. Ők a Palatábla+ csoport. A csoport tagjai vállalták, hogy a képzés végeztével saját iskolájukban, tehát saját környezetükben nyilvános bemutatóórát tartanak ezzel nyilvánosan is fölvállalva a fáklyavivő szerepét.

A Palatábla meglévő tevékenységeinek folytatása mellett tervezi egy kézikönyvsorozat elindítását. A sorozat egy-egy tantárgy számítógépes oktatásának lehetőségeit tartalmazná óravázlatokkal, a témakörhöz kapcsolódó linkekkel, módszertani ajánlásokkal. A kézikönyvet gyakorló tanárok írnák, felhasználva azokat a tapasztalatokat, melyeket a multimediális eszközök alkalmazásával szereztek.

Az mindenki számára elfogadott, hogy mobiltelefonját bizonyos időközönként fel kell tölteni. A tanár ugyan nem mobiltelefon, de nem várhatjuk el, hogy 40 éven keresztül lelkesedéssel, odaadással végezze hivatását anélkül, hogy a közösségtől, amelyért dolgozik, ne kapjon lehetőséget önmaga képzésére. Szükséges lenne továbbképzési kínálatot kidolgozni, amelyből a tanárok érdeklődésük szerint válogathatnának, és amelyen való részvételi költségüket, vagy annak nagy részét az állam átvállalná. A továbbképzési kínálat egyik – valószínűleg nagy népszerűségre igényt tartó – eleme lehetne a Palatábla, illetve a Palatáblához hasonló, korszerű szemléletű programok.

Iskoláink többségében nincs a pedagógusok számára elkülönített számítógép, amelyen előkészülhet egy-egy órájára. Azok, akik óráikat, előadásaikat színvonalasabbá, sokrétűbbé kívánják tenni, csak azzal a lehetőséggel élhetnek, hogy vásárolnak számítógépet. Jelentős előrelépést jelentene, ha kidolgoznánk egy programot, melynek keretén belül a pedagógusok kedvezményesen juthatnának számítógéphez (például bemutatóórák megtartásának vagy digitális oktatási anyagok elkészítésének fejében).

Más országokban már eluralkodott az a tendencia, miszerint a nagy cégek kiselejtezett számítógépeit kedvezményesen (esetleg ingyen) kiutalják az arra rászorulóknak. Ez is már jelentős előrelépés lehet az oktatás műszaki fejlesztése útján, ám ügyelnünk kell, nehogy iskoláinkat elöntse a kiselejtezett ócska kacat.

„A legtöbben a távoktatásról csak annyit tudnak, hogy a "hagyományos" oktatás közvetlen és folyamatos tanár-diák viszonya helyett ebben a képzési formában a tanár és a diák között földrajzi távolság van, és ennek az áthidalására központból szétsugárzott ismeretközlés illetve kommunikáció történik.” (Udvardi-Lakos Endre). A távoktatás azonban sokkal több, mint földrajzi távolság: szemlétet váltás, mely a tanításról a tanulásra helyezi a hangsúlyt. A távoktatásban, a tévhitek ellenére, nem a számítógépnek van főszerepe, hanem az interaktivitásnak, annak, hogy a tanuló szinte percek alatt visszajelzést kap a teljesítményéről.

Minél előbb meg kell kezdenünk azoknak a szakembereknek a képzését, akikre majdani távoktatási rendszerünket építjük. A Palatábla holdudvarában már gyülekeznek azok a jelöltek, akik éreznek magukban erre elhivatottságot.

Összegezésként hadd mondjuk el, hogy a Palatáblának (is) köszönhetően vajdasági oktatási rendszerben tevékenykedők közül is egyre többen bizonyítják: készek modern eszközökkel, modern formában az tudást közvetíteni. Ha figyelembe vesszük az eddigi tevékenységünk eredményeit, a jövő még izgalmasabbnak ígérkezik, azt azonban ne feledjük: a számítógép használata csak eszköz, nem cél.